Ökörszem kárpótlásul

Hetek óta nem tudtam időt szakítani egy kis leskelődésre, be kellett érnem néhány, amúgy nagyon szeretett feketerigó látványával az iskolaudvaron, meg a keringő darvakkal, akikről kinyomoztam, hogy tényleg itt tanyáznak a Fehér-tón, és eszük ágában sincs délebbre vonulni, mert minek, itt mindenük megvan.

Nos, ma délelőtt a főzés szünetében bámultam ki a teraszajtón, amikor megláttam a kis ökörszemet. Nagyon-nagyon helyes icipici, fahéjbarna, felálló farktollú, gyorsmozgású madárka, akit néha láttam már besurranni a terülő boróka alá, de sohasem sikerült jobban megnéznem. Most vagy tíz percig figyelhettem, ahogy a madárbirs alatt szedegetett, aztán a tiszafán, aztán felröppent az ereszre, majd megint le. Bevallom, eszembe sem jutott, hogy le is fotózhatnám, pedig voltak pillanatok, amikor egész nyugodtan megült az ereszcsatorna peremén. Így viszont nyugodtan gyönyörködhettem benne, lényegében meg sem mertem mozdulni. Aztán egy vörösbegy is betévedt, de ő csak jött és ment, villámgyorsan. Ezek után persze kabát föl, tácső elő, de a kertnél tovább nem jutottam, ahol a szomszéd megint bütykölt valamit, ami a lehető legnagyobb hanggal járt, úgyhogy esélyem sem volt. De sebaj, a kis ökörszem most kárpótolt a többheti kihagyásért!

Kék madár

Balise Cendrars: Kék madár

Az én kék madaram a hasán egészen kék,
feje aranyos barnászöld,
nyakán fekete folt,
szárnya kék kis aranysárga tollcsomókkal,
farka végén cinóbervörös vonalak,
hátán fekete és zöld sávok,
csőre fekete, lába meggyszínű és két kis szeme, mint a drágakő.
Imád megmártózni, banánnal táplálkozni, és kiáltása,
mint egy egészen kis gőzös füttye.
Neve hétszínű.

Sanda darugyanú

Az a sanda gyanúm támadt, hogy ezek a darvak nem dinkák, hanem nem vonulnak. Tegnap délután 3/4 4-kor ugyanis egy nagy csapatot láttam a város felett húzni délről északra (!), ma reggel nyugatról keletre, az előbb pedig, azaz 16:15-kor vagy háromszázan, mindenféle alakban és kavarodásban jöttek délkeletről északnyugatnak. Szóval arra gondoltam, hogy ezek itt keringenek a Fehér-tó körül, s egyszerűen nem mennek el azokra a bizonyos távoli vidékekre. Vagy előbb keringenek egy sort, és csak utána távoznak. Vagy már jönnek visszafelé. Vagy a jó ég tudja, ideje lenne egy szakembert megkérdeznem! :)

A kárókatonákat lelövik, ugye?

Azt olvasom a helyi sajtóban, hogy annyira elszaporodtak a kárókatonák, hogy külön engedély nélkül ki lehet lőni őket, igaz, csak engedéllyel tartott fegyverrel.

Én ugyan még nem láttam kárókatonát, vagy legalábbis nem tudtam róla, hogy azt látok, viszont olvastam Gion Nándor regényét, A kárókatonák még nem jöttek vissza címűt. A kárókatona így számomra több egyszerű madárnál, de amúgy is igen érdekes a sorsa: 1979-ben még csak 50 ezer kárókatonát számoltak Európában, 1995-ben 650 ezret, 2001-ben 900 ezret, tavaly már 1,8 milliót! Nevezhetnék sikeres madárvédelemnek a kárókatonák történetét, de sajnos nem az. Ugyanis ezek a madarak - nyilvánvalóan - halat esznek, sok-sok halat, amit az emberek is szeretnek, sőt, ebből a célból tenyésztenek, amiből pedig igen sokan élnek. Szóval a kárókatonák megeszik a halgazdaságok halait, ettől pedig az emberek baromi idegesek lesznek. Ha szúnyogot ennének meg legyet, meg undok férgeket, azért nem haragudna senki, de így bizony érdekeket sértenek, s egyenes következménye a dolgoknak, hogy veszniük kell, de legalábbis ritkulniuk. De hogy hogyan, azt nem tudja és nem is meri felvállalni senki.
Az indulatok pedig gyűlnek a madarakkal és a madárvédőkkel szemben, s mit tudjuk, az ember nem az a türelmes állatfaj, saját érdekei érdekében bármire képes, mint ezen a fotón is látható, amit a lap ma közölt le itt:

Sashalál - megint

Egyszer már kifakadtam a sasok mérgezésének szép magyar szokása miatt, de úgy tűnik, újra itt van a sasmérgezési szezon. Merthogy november végén megint egy mérgezett rétisast találtak Baranyában a természetvédelmi őrök, s a sas el is pusztult.
Hogy miért különösen ciki a dolog? Egyrészt, mert nagy valószínűséggel szándékos mérgezésről van szó, s ettől nagyon kiakadok, másrészt pedig a rétisas fokozottan védett állat, ráadásul gyönyörű, plusz pótolhatatlan a szerepe az ökológiai egyensúly fenntartásában. És jön Pista bácsi a maga nagy eszével, kirakja a karbofuránt - egyél csak te rohad dög, majd megtanulod, hogy nem kell Pista bácsi galambjait csemegézned!
Csak adalékként: 2006 áprilisa óta eddig 35 parlagi sas került kézre mérgezési tünetekkel Magyarországon. Mivel az európai uniós állomány 60 %-a hazánkban költ, a megtalált 35 példány az egész idei uniós szaporulat ötödét teszi ki. Érted, Pista bácsi?

Forrás:MME

Darvak és varjak

Nem tudom, hogy más hogy van vele, de én nem emlékszem, hogy ennyi daru és ennyi ideig vonult volna az utóbbi években, mint ezen az őszön/télen.
Elkezdődött már október közepén, és még mindig tart. Általában alkonyatkor, de gyakran reggel is húznak nagy csapatokban. Például ma reggel 7 és 8 óra között - amikor valamennyien stresszesek voltunk, mert elkényelmesedtünk a téli szünetben, s rettenetesen nehéz volt felkelni és felpörögni annyira, hogy munkába, iskolába tudjunk menni - már a kocsiból láttuk, hogy szinte sötétlett az ég alja a sok madártól, aztán az iskola fölött húztak el egészen alacsonyan, nagy csapatokban. A gyerekekkel együtt tapadtunk az ablakokra. :) Arról a darucsapatról a múltkor írtam a másik blogon, amelyik egy parányit elkeveredett, de aztán sikeresen korrigálta az irányt.
Amikor hazaértem négy óra körül, akkor meg varjak keringtek fölöttünk, de szintén annyian, hogy beborították az eget. Mondjuk ezen nem vagyok meglepődve, gyakran előfordul, de azért egészen lenyűgöző látvány tud lenni, ahogyan kavarognak, mintha egy nagy fakanállal kavarnák őket.

(bocsánat, a kép minősége messze nem tökéletes, de jeleztem, hogy amatőr vagyok! :))

Csak egy amatőr leskelődő

Nem vagyok profi madarász, sőt, ki kell jelentenem, hogy abszolút amatőr vagyok. Mentségemre csupán az szolgálhat, hogy nagyon szeretem a madarakat, s főleg a lakóhelyem környékén leselkedem utánuk - ezért a Madárles elnevezés.
Remélem, néha olyan bejegyzések is születnek majd, amelyek elnyerik mások tetszését is, s - szintén amatőr - fotóim is örömet szerezhetnek.
Ha sikerül, akkor a másik blogomról áthozom az eddigi madaras bejegyzéseimet, s mindjárt úgy fog kinézni, hogy már régóta él ez a blog. :)