2010. február 8., hétfő

Tél és madarak

Ahogy elkezd világosodni, megjelennek a madarak is. Még ugyan csendesek a hajnalok, azaz nem kezdődött el a nászidőszak, s nem zeng madárdaltól a környék, de már érződik, hogy elkezdődött valami, olykor egy-egy trilla is felhangzik, lassan-lassan mintha közeledne a tavasz, pedig hó fedi a kertet. Amikor indulunk dolgozni 7 óra körül, már javában lakmároznak az etetőkön, de az igazi műsör később kezdődik. Ma 9-re jöttem, s gyakorlatilag fél kilencig lesben álltam. Hosszú idő után újra vörösbegyet láttam a tujában, kiragyogott a fáradt zöld levelek közül. A faggyúgolyón kékcinege csimpaszkodott, eddig nem is láttam még nálunk.
A széncinegék csapatban fogyasztották az idei csemegét, ezek a magok is hálóban vannak, de nem faggyúban, hanem csak magukban, ráadásul állítólag valamiféle ízesítéssel. Buknak rá, gyakorlatilag sorban állnak érte. A bodzabokor azon ágán lóg, amelyik az orgona felé nyúlik. Egy a bodzáról rászáll, csippent, átrepül az orgonára, majd onnan vissza a bodzára. A következő ugyanígy - szépen haladnak körbe. Ma reggel az utcai etető körül is nagy volt a cinegenyüzsi, sőt, még a fagyalban is keresgéltek. A nagy meglepetést a csízcsapat okozta. Sohasem tudom megkülönböztetni messziről a csízeket és a zöldikéket, most viszont a lepotyogott vadszőlőből csemegéző csízek közé beszállt a zöldike - nagyobb náluk, és persze homogénebb a tollazata. A csízcsapat aztán átröppent a tujákra, s a tujamagokat fogyasztották. A verebek mostanában nem lepik az etetőt, vagy csak én nem látom őket, mert itt vannak a kertben, a hangukat hallom. Az kis ökörszem is megvan, én nem találkoztam vele, de a család már igen.

Most kell megfigyelnem őket, mert ha elolvad a hó, kevesebbet és kevesebben jönnek, aztán meg a lombok miatt nem fogom látni őket.