Madárles

Darvak le-föl

2012-01-09T12:18:00.000-08:00

A darvak - csakúgy, mint tavaly - még nem vonultak el délebbre, a Fehér tavon, ill. a környező földeken jól elvannak. Reggel nagy tömegben, fel-felbomló, majd újrarendeződő féloldalas V alakban húznak dél, délkeleti irányba, estefelé pedig vissza. Jellegzetes gágogásukat itthon is, a városban is hallom. December második felében és az ünnepek alatt gyakran előfordult, hogy a hangjukat már egészen közelről lehetett hallani, de látni a ködben még semmit. Aztán egyszerre kibontakoztak a ködből, s egészen alacsonyan húztak el felettünk. Kísérteties volt.

Hó nélküli karácsony

2011-12-28T02:38:00.000-08:00

Közel egy éve írtam ide utoljára, s most csodálkozva olvasom, hogy tavaly ilyenkor havas volt a táj. Már el is felejtettem, főleg, hogy az idei karácsony még csak nem is hideg, nemhogy havas lenne. Ennek megfelelően a madárkák sem tömegelnek a kertben, ami mondjuk nem olyan nagy baj - ezek szerint találnak maguknak ennivalót máshol is. Akik azért hűséges etetődézsmálók, azok a verebek. Rájuk lehet számítani, teljesen profin kapaszkodnak a cinkegolyó hálójába, a többi etető meg egyenesen kényelmes nekik. Szegény gerlék is megpróbálnak ügyeskedni, az álló etető kis nádtetejéről nyújtózkodva próbálnak magokhoz jutni - elég reménytelen vállalkozás, de a verebek gondoskodnak róluk, amikor heves habzsolásuk közepette kiszórják a magokat az etető mellé. Jönnek szerencsére a cinkék is, elég korán megérkeztek a kertbe, s ebből arra következtettem, hogy hű de hideg telünk lesz (persze még bőven lehet). Ők idegesen röpködnek az etetők és a biztonságot nyújtó orgona vagy tujaágak között, nem is értem, hogy bírják ezt az állandó kapkodást. A vadszőlő bogyóira rájár egy feketerigópár, időnként feltűnik egy vörösbegy, és akit különösen szeretetek, egy kis ökörszem. Ő a sövényben ugrabugrál, enni még nem nagyon láttam, de maga a puszta lénye és jelenléte nagyon kedves nekem. Egyelőre ennyien vannak, a távcsövet sem nagyon kellett még használnom, és tényleg nem tudom, mit kívánjak a továbbiakra.

Őszapók is

2011-02-14T11:37:00.000-08:00

Hosszú ez a tél. Hallottam már napok óta az őszapókat, tegnap délelőtt aztán láttam is, ahogyan ellepték a cinkegolyókat, az etetőket, a tujákat, nyüzsgött az egész csapat. Megpróbáltak a cinkék is közéjük keveredni, de nem sok esélyük volt. Amikor pedig le akartam fényképezni őket, lemerült a fényképezőgép aksija...

Új madarak a kerben

2011-01-02T13:00:00.000-08:00

Cudar a hideg, havas a táj már karácsony másnapja óta, s jól tudom, a madaraknak ez nem igazán kedvező időjárás. Mégis, önző és eléggé el nem ítélhető módon, de élvezettel figyelem, ahogyan az etetőkön nyüzsögnek a madarak, s olyanokat is idecsal a szükség, amilyenek eddig elkerülték a kertünket. A törzsvendég mezei verebek (alias verébhorda), balkáni gerlék, széncinegék (2011-ben az év madarai!), kék cinegék, nagy fakopáncsok, vörösbegyek, feketerigók és zöldikék mellet pár napja erdei és fenyőpintyek is megjelentek, de az igazi csoda ma ért: egy szajkópár próbálta bepréselni magát az álló etetőbe, s miután nem sikerült nekik, a hóról szedegették fel a magokat.

Emlékszem, mekkora élmény volt, amikor először sikerült távcsővel meglesnem szajkót a kiserdőben, s most itt voltak a kertben! Amellett, hogy gyönyörködtem bennük a meleg szobából, tényleg aggódni kezdtem. Ha már ők is az etetőkre szorulnak, akkor ideje lenne egy kis enyhülésnek.

Bolond kis rozsdafarkú

2010-07-17T08:23:00.000-07:00

Nem elég, hogy beleesett a kéményünkbe, s onnan kellett kimenteni, utána egész este a kertben ugrált - olykor a lábamtól pár centire - ez a bolond kis rozsdafarkú, akit nem sikerült rendesen lefényképeznem. Annyira izgatott voltam a mentőakció miatt, hogy csak ezekre a homályos képekre futotta.

Harkályfészek

2010-07-11T13:20:00.001-07:00

A harkály (fakopáncs) ugyan nem jött, de az biztos, hogy ez az oduja - Vésztőn. (fotó: CSI)

Fecskefiókák

2010-07-10T10:12:00.001-07:00

Sajnos nem én fotóztam, hanem CSI, övé az érdem, én csak szeretem őket.

Cinkék a tavaszból

2010-07-09T01:16:00.001-07:00

Kicsit már távolabbi az élmény, de a lényeg, hogy a rozsdás vascsőben megint fészkeltek cinkék. Egy egész órát ültem lesben, s nem sikerült ezeknél jobb képeket készítenem. Valószínűleg az igazi természetfotósok nem egy órácskát ücsörögnek, nem kézben szorongatott kis digitális géppel, de amíg nem leszek profi természetfotós, be kell érnem ezekkel a képekkel.

Első fecske

2010-04-09T00:29:00.000-07:00

Ha már az első gólyáról beszámoltam, illik dokumentálnom, hogy szerdán, azaz 2010. ápr. 7-én láttam meg az első fecskét elhúzni a kertünk fölött. A fecskék amúgy idén az év madarai, s riadtan látom, hogy az utóbbi években mifelénk is radikálisan csökken a létszámuk. Én úgy szeretném, ha hozzánk fészkelnének, de valami miatt nem vagyunk szimpatikusak számukra. Sajnálom.

Zöld küllő a kertben

2010-04-09T00:12:00.000-07:00

A zöld küllőt még a kerékpárosok sem téveszthetik össze a zöld küllővel, mert ez egy madár, ami tegnap már másodjára fordult meg a kertünkben, és teljesen izgalomba hozott, merthogy ilyen madarat még nem láttam, főleg nem a mi kertünkben. Amikor először rászállt az azóta már kivágott kiszáradt barackfára (mellesleg a madarak nagyon szerették azt a beteg fát), el nem tudtam képzelni, mi lehet az. Aztán a fűben eszegetett hosszasan, mint tegnap is. Azt sejtettem, hogy valami harkályféle, mert pontosan azzal a mozdulattal "kopogtatta" a füvet/földet, mint a fakopács a faágakat, ill. múltkor éppen a fa villanyoszlopot. Tegnap aztán elővettem a Madárbarát kert c. kis könyvemet, s megtaláltam őt, a zöld küllőt (Picus viridis), ami zöldes színű, nagy termetű harkály, farkcsíkja sárgás, sapkája piros. Pontosan ilyen volt.

Zöld küllő a Wikipédián

Zöld küllő a Brehm-ben

Mindenféle harkály

Vadkerti tér - gólya állomás

2010-03-26T10:15:00.000-07:00

Itt a tavasz, megérkezett a gólypár a Vadkerti térre. Ritka, hogy egyszerre érkezzenek, pár nap vagy akár egy hét is el szokott kettőjük között telni. Jó érzés, hogy itt vannak, hogy visszajöttek, hogy nem üres a fészek, amire télen nyáron naponta felnézek. Akkor hát rajta, gólypár, tegyétek a dolgotokat!

Tél és madarak

2010-02-08T23:59:00.000-08:00

Ahogy elkezd világosodni, megjelennek a madarak is. Még ugyan csendesek a hajnalok, azaz nem kezdődött el a nászidőszak, s nem zeng madárdaltól a környék, de már érződik, hogy elkezdődött valami, olykor egy-egy trilla is felhangzik, lassan-lassan mintha közeledne a tavasz, pedig hó fedi a kertet. Amikor indulunk dolgozni 7 óra körül, már javában lakmároznak az etetőkön, de az igazi műsör később kezdődik. Ma 9-re jöttem, s gyakorlatilag fél kilencig lesben álltam. Hosszú idő után újra vörösbegyet láttam a tujában, kiragyogott a fáradt zöld levelek közül. A faggyúgolyón kékcinege csimpaszkodott, eddig nem is láttam még nálunk.
A széncinegék csapatban fogyasztották az idei csemegét, ezek a magok is hálóban vannak, de nem faggyúban, hanem csak magukban, ráadásul állítólag valamiféle ízesítéssel. Buknak rá, gyakorlatilag sorban állnak érte. A bodzabokor azon ágán lóg, amelyik az orgona felé nyúlik. Egy a bodzáról rászáll, csippent, átrepül az orgonára, majd onnan vissza a bodzára. A következő ugyanígy - szépen haladnak körbe. Ma reggel az utcai etető körül is nagy volt a cinegenyüzsi, sőt, még a fagyalban is keresgéltek. A nagy meglepetést a csízcsapat okozta. Sohasem tudom megkülönböztetni messziről a csízeket és a zöldikéket, most viszont a lepotyogott vadszőlőből csemegéző csízek közé beszállt a zöldike - nagyobb náluk, és persze homogénebb a tollazata. A csízcsapat aztán átröppent a tujákra, s a tujamagokat fogyasztották. A verebek mostanában nem lepik az etetőt, vagy csak én nem látom őket, mert itt vannak a kertben, a hangukat hallom. Az kis ökörszem is megvan, én nem találkoztam vele, de a család már igen.

Most kell megfigyelnem őket, mert ha elolvad a hó, kevesebbet és kevesebben jönnek, aztán meg a lombok miatt nem fogom látni őket.

Újra madárlesen

2009-12-20T07:22:00.000-08:00

Itt a tél, lehullott a lomb, végre újra tudok leselkedni. :) Annál is inkább, mert az idén sokkal több madárka van a ház körül, mint az elmúlt években. Már szeptemberben feltüntek a széncinegék - nagy örömömre, mert szinte lemondtam róluk: idén tavasszal még csak nem is fészkelt a kertben egy pár sem, pedig az elmúlt években a vascső rendszeres fészkelési helyük volt. Node most itt vannak, a tiszafán, az öreg meggyfán és a tujákban tanyáznak, s a madáretetőt is használják végre valahára, kedvemre gyönyörködhetem bennük. A feketerigó továbbra is a vadszőlőre, a tujára és a tiszafára jár rá, a verebek lepik a hátsó madáretetőt. A legvégére hagytam a nagy meglepetést. Olyan madárka is megjelent idén télen, aki eddig még soha: vörösbegy van a kertben. Nem akartam hinni a szememnek, amikor először megláttam. Lényeg, hogy megint van mit néznem!

Balatonszéplaki madarak

2009-09-01T08:47:00.000-07:00

Némi csalódás, s nyilván csak nekem újdonság, hogy a lombok között alig lehet észrevenni a madarakat. Azt hittem, hogy na majd most a nyáron jót leselkedem, de annyira nem - hallani hallottam őket, de látni nem annyit, amennyit szerettem volna.

Azért volt, amiket nem lehetett nem észrevenni: a dolmányos varjúkat. Hihetetlen, hogy egész nap hallatták a hangukat, s ezzel őszi hangulatot csempésztek a legmelegebb júliusba. Az egyik fenyőfa tetején tanyáztak, s onnan indultak kisebb nagyobb útjukra. Szívemnek sokkal kedvesebb volt a sárgarigó hangja. Őket csak párszor sikerült távcsővégre kapnom, akkor is jó messziről. A zöldikék a szomszéd előtti nyárfán daloltak folyamatosan, s olykor szépen be is pózoltak, úgyhogy gyönyörködhettem bennük.

Testközelből találkoztam viszont barázdabillegetővel a parton, csuszkával, cinegével, rozsdafarkúval, fakopánccsal, feketerigóval, tengeliccel, csízzel, fenyőrigóval a kertben, őket páholyból, a teraszról figyelhettem meg. Fotózni viszont nem tudtam. Állvány és sokkal sokkal több türelem kellett volna, mint amire képes voltam. De azért nagyon jó volt, különösen így, szeptember 1-jén visszatekintve a boldogságos nyárra.

Mindenféle madárságok

2009-06-09T04:46:00.000-07:00

Úgy nézem, két fiókája van a Vadkerti téri gólyapárnak, két kis fejecskét látok kikandikálni a fészekből. Amikor szakadó esőben tartottunk haza Vésztőről, az egyik szülő ott állt felettük, s a szárnyát széttartva próbálta védeni őket. Vésztőn is lakottak a szokott fészkek, de mintha több fiókát láttam volna, mint nálunk. Tavaly az egyik Vadkerti téri kicsi gólya elpusztult, végül csak egyet tudtak felnevelni.
Kaptam Encitől madárhangokat! Aranyos, mert reggel, este, munkába menet és jövet, szóval bármikor, amikor madárhangot hall, az eszébe jutok. Az a ciki, hogy ránézésre ugyan elég sok madárkát felismerek, de a hangjukat nem mindegyiknek, úgyhogy amikor Enci várakozásteljesen nézett rám, hogy na, mik ezek, hát nem tudtam megmondani.
Vésztőn a temető előtti parkolóban fecskék cikáztak egészen alacsonyan (délutánra meg is jött az eső), a barázdabillegetők meg komótosan billegették magukat. A fecske suhant vagy tíz centire a földtől, billegő billegetőnél felkapta a szárnyát, majd újra visszacsapott a 10 centire. Hihetetlen, micsoda akrobaták, hosszú percekig el tudom nézni, ahogyan cikáznak.
A múlt héten az Aradi vértanúk terén szürke légykapót láttunk. Kb. most láttam először, és most is a belvárosban. Hm.

Mai szuper madárélmények

2009-04-18T11:15:00.000-07:00

Érdekes volt a mai nap:

- Először láttam a kertünkben erdei pintyet, számomra ez igazi különlegesség volt. Először a szokatlan hangra figyeltem fel, aztán sikerült észrevennem a meggyfán a gyönyörű kismadarat. Nap közben még többször hallottam, remélem, marad még egy darabig, s jobban meg tudom figyelni.

- Találkoztam a Vadkerti téri hím gólyával és nem volt nálam fényképezőgép! Ettől kicsit kiakadtam, mert mindig cipelem magammal, de most a távcsővel együtt soknak tűnt, ezért itthon maradt. A Tiszatöltésen bicikliztem, amikor egyszer csak balra nézve a hullámtérben, a töltés aljában, még az erdősáv előtti füves területen, max. 15 méterre tőlem ott sétálgatott, emelgette a lábát, figyelte maga előtt a füvet a kifejlett tökéletes hím gólya. Szabályosan pózolt és nem volt nálam a gép! Visszafelé is találkoztunk, de tőlem messzebb, a töltés másik oldalán, közelebb a városhoz sétálgatott. A távcsővel követtem, amikor felszállt, aztán leereszkedett az út menti réges régi száraz trágyadomb tetejére, a csőrébe vett egy nyaláb szalmát, majd elrepült a Vadkerti tér irányába. Úgy látszik, még nem tökéletes a fészek, pedig lentről úgy tűnik, mintha már kotlana a tojó.

- Hazafelé még egy tengelicet is meg tudtam egészen közelről figyelni egy fenyő ágán. Nagyon szeretem ezt a kismadarat, tavaly egy pár rendszeresen látogatta a kertet, de az idén még nem jöttek.

- A kertben seregélyek legelnek együtt a verebekkel.

Verébtermés

2009-04-16T06:02:00.000-07:00

Elmondható már most, a fészkelés idején, hogy nagyon jó lesz az idei verébtermés. Annyian vannak, hogy az egészen elképesztő. A madáretetőből ők ették ki a magok nagy részét, ellepik az itatót, lármázva, nagy csapatban (csordának nevezem őket) vonulnak egyik fáról a másikra, a kerítésről a tujákra, majd vissza, vagy éppen legelnek a fűben. Innen, a teraszról úgy néz ki, mintha az egész füves rész mozogna, hullámozna a kertben. És a fiókák még ezután jönnek! Na persze a veréb is madár, úgyhogy semmi gond, de azért haragszom, amikor nem engedik az itatóhoz a rozsdafarkút, s néha még a rigók, a gerlék is megfutamodnak előlük. Ők már csak ilyenek.
Cinegét viszont alig látok, üres a vascső, amibe évek óta előszeretettel fészkeltek, sőt, a szomszéd egyik odújába se költöztek be.

Gólyapár a Vadkerti téren

2009-04-10T10:10:00.000-07:00

Szerdán, azaz április 8-án érkezett meg az első gólya a Vadkerti térre, ma pedig a párja. A gólyák megérkezésében a természet igazi csodáját látom. Ők meg persze csak teszik a dolgukat, én meg örömködök rajta. Amúgy ma már fecskét is láttam a kertben - tényleg tavasz van. Ha esetleg a 27 fokból nem jöttem volna rá...

Ökörszem kárpótlásul

2009-01-31T11:43:00.000-08:00

Hetek óta nem tudtam időt szakítani egy kis leskelődésre, be kellett érnem néhány, amúgy nagyon szeretett feketerigó látványával az iskolaudvaron, meg a keringő darvakkal, akikről kinyomoztam, hogy tényleg itt tanyáznak a Fehér-tón, és eszük ágában sincs délebbre vonulni, mert minek, itt mindenük megvan.

Nos, ma délelőtt a főzés szünetében bámultam ki a teraszajtón, amikor megláttam a kis ökörszemet. Nagyon-nagyon helyes icipici, fahéjbarna, felálló farktollú, gyorsmozgású madárka, akit néha láttam már besurranni a terülő boróka alá, de sohasem sikerült jobban megnéznem. Most vagy tíz percig figyelhettem, ahogy a madárbirs alatt szedegetett, aztán a tiszafán, aztán felröppent az ereszre, majd megint le. Bevallom, eszembe sem jutott, hogy le is fotózhatnám, pedig voltak pillanatok, amikor egész nyugodtan megült az ereszcsatorna peremén. Így viszont nyugodtan gyönyörködhettem benne, lényegében meg sem mertem mozdulni. Aztán egy vörösbegy is betévedt, de ő csak jött és ment, villámgyorsan. Ezek után persze kabát föl, tácső elő, de a kertnél tovább nem jutottam, ahol a szomszéd megint bütykölt valamit, ami a lehető legnagyobb hanggal járt, úgyhogy esélyem sem volt. De sebaj, a kis ökörszem most kárpótolt a többheti kihagyásért!

Kék madár

2009-01-18T04:50:00.000-08:00

Balise Cendrars: Kék madár

Az én kék madaram a hasán egészen kék,
feje aranyos barnászöld,
nyakán fekete folt,
szárnya kék kis aranysárga tollcsomókkal,
farka végén cinóbervörös vonalak,
hátán fekete és zöld sávok,
csőre fekete, lába meggyszínű és két kis szeme, mint a drágakő.
Imád megmártózni, banánnal táplálkozni, és kiáltása,
mint egy egészen kis gőzös füttye.
Neve hétszínű.

Sanda darugyanú

2009-01-13T07:12:00.000-08:00

Az a sanda gyanúm támadt, hogy ezek a darvak nem dinkák, hanem nem vonulnak. Tegnap délután 3/4 4-kor ugyanis egy nagy csapatot láttam a város felett húzni délről északra (!), ma reggel nyugatról keletre, az előbb pedig, azaz 16:15-kor vagy háromszázan, mindenféle alakban és kavarodásban jöttek délkeletről északnyugatnak. Szóval arra gondoltam, hogy ezek itt keringenek a Fehér-tó körül, s egyszerűen nem mennek el azokra a bizonyos távoli vidékekre. Vagy előbb keringenek egy sort, és csak utána távoznak. Vagy már jönnek visszafelé. Vagy a jó ég tudja, ideje lenne egy szakembert megkérdeznem! :)

A kárókatonákat lelövik, ugye?

2009-01-08T06:00:00.000-08:00

Azt olvasom a helyi sajtóban, hogy annyira elszaporodtak a kárókatonák, hogy külön engedély nélkül ki lehet lőni őket, igaz, csak engedéllyel tartott fegyverrel.

Én ugyan még nem láttam kárókatonát, vagy legalábbis nem tudtam róla, hogy azt látok, viszont olvastam Gion Nándor regényét, A kárókatonák még nem jöttek vissza címűt. A kárókatona így számomra több egyszerű madárnál, de amúgy is igen érdekes a sorsa: 1979-ben még csak 50 ezer kárókatonát számoltak Európában, 1995-ben 650 ezret, 2001-ben 900 ezret, tavaly már 1,8 milliót! Nevezhetnék sikeres madárvédelemnek a kárókatonák történetét, de sajnos nem az. Ugyanis ezek a madarak - nyilvánvalóan - halat esznek, sok-sok halat, amit az emberek is szeretnek, sőt, ebből a célból tenyésztenek, amiből pedig igen sokan élnek. Szóval a kárókatonák megeszik a halgazdaságok halait, ettől pedig az emberek baromi idegesek lesznek. Ha szúnyogot ennének meg legyet, meg undok férgeket, azért nem haragudna senki, de így bizony érdekeket sértenek, s egyenes következménye a dolgoknak, hogy veszniük kell, de legalábbis ritkulniuk. De hogy hogyan, azt nem tudja és nem is meri felvállalni senki.
Az indulatok pedig gyűlnek a madarakkal és a madárvédőkkel szemben, s mit tudjuk, az ember nem az a türelmes állatfaj, saját érdekei érdekében bármire képes, mint ezen a fotón is látható, amit a lap ma közölt le itt:

Sashalál - megint

2009-01-07T05:37:00.000-08:00

Egyszer már kifakadtam a sasok mérgezésének szép magyar szokása miatt, de úgy tűnik, újra itt van a sasmérgezési szezon. Merthogy november végén megint egy mérgezett rétisast találtak Baranyában a természetvédelmi őrök, s a sas el is pusztult.
Hogy miért különösen ciki a dolog? Egyrészt, mert nagy valószínűséggel szándékos mérgezésről van szó, s ettől nagyon kiakadok, másrészt pedig a rétisas fokozottan védett állat, ráadásul gyönyörű, plusz pótolhatatlan a szerepe az ökológiai egyensúly fenntartásában. És jön Pista bácsi a maga nagy eszével, kirakja a karbofuránt - egyél csak te rohad dög, majd megtanulod, hogy nem kell Pista bácsi galambjait csemegézned!
Csak adalékként: 2006 áprilisa óta eddig 35 parlagi sas került kézre mérgezési tünetekkel Magyarországon. Mivel az európai uniós állomány 60 %-a hazánkban költ, a megtalált 35 példány az egész idei uniós szaporulat ötödét teszi ki. Érted, Pista bácsi?

Forrás:MME

Darvak és varjak

2009-01-05T10:08:00.000-08:00

Nem tudom, hogy más hogy van vele, de én nem emlékszem, hogy ennyi daru és ennyi ideig vonult volna az utóbbi években, mint ezen az őszön/télen.
Elkezdődött már október közepén, és még mindig tart. Általában alkonyatkor, de gyakran reggel is húznak nagy csapatokban. Például ma reggel 7 és 8 óra között - amikor valamennyien stresszesek voltunk, mert elkényelmesedtünk a téli szünetben, s rettenetesen nehéz volt felkelni és felpörögni annyira, hogy munkába, iskolába tudjunk menni - már a kocsiból láttuk, hogy szinte sötétlett az ég alja a sok madártól, aztán az iskola fölött húztak el egészen alacsonyan, nagy csapatokban. A gyerekekkel együtt tapadtunk az ablakokra. :) Arról a darucsapatról a múltkor írtam a másik blogon, amelyik egy parányit elkeveredett, de aztán sikeresen korrigálta az irányt.
Amikor hazaértem négy óra körül, akkor meg varjak keringtek fölöttünk, de szintén annyian, hogy beborították az eget. Mondjuk ezen nem vagyok meglepődve, gyakran előfordul, de azért egészen lenyűgöző látvány tud lenni, ahogyan kavarognak, mintha egy nagy fakanállal kavarnák őket.

(bocsánat, a kép minősége messze nem tökéletes, de jeleztem, hogy amatőr vagyok! :))

Csak egy amatőr leskelődő

2009-01-03T11:58:00.000-08:00

Nem vagyok profi madarász, sőt, ki kell jelentenem, hogy abszolút amatőr vagyok. Mentségemre csupán az szolgálhat, hogy nagyon szeretem a madarakat, s főleg a lakóhelyem környékén leselkedem utánuk - ezért a Madárles elnevezés.
Remélem, néha olyan bejegyzések is születnek majd, amelyek elnyerik mások tetszését is, s - szintén amatőr - fotóim is örömet szerezhetnek.
Ha sikerül, akkor a másik blogomról áthozom az eddigi madaras bejegyzéseimet, s mindjárt úgy fog kinézni, hogy már régóta él ez a blog. :)