Verébtermés

Elmondható már most, a fészkelés idején, hogy nagyon jó lesz az idei verébtermés. Annyian vannak, hogy az egészen elképesztő. A madáretetőből ők ették ki a magok nagy részét, ellepik az itatót, lármázva, nagy csapatban (csordának nevezem őket) vonulnak egyik fáról a másikra, a kerítésről a tujákra, majd vissza, vagy éppen legelnek a fűben. Innen, a teraszról úgy néz ki, mintha az egész füves rész mozogna, hullámozna a kertben. És a fiókák még ezután jönnek! Na persze a veréb is madár, úgyhogy semmi gond, de azért haragszom, amikor nem engedik az itatóhoz a rozsdafarkút, s néha még a rigók, a gerlék is megfutamodnak előlük. Ők már csak ilyenek.
Cinegét viszont alig látok, üres a vascső, amibe évek óta előszeretettel fészkeltek, sőt, a szomszéd egyik odújába se költöztek be.