Darvak le-föl

A darvak - csakúgy, mint tavaly - még nem vonultak el délebbre, a Fehér tavon, ill. a környező földeken jól elvannak. Reggel nagy tömegben, fel-felbomló, majd újrarendeződő féloldalas V alakban húznak dél, délkeleti irányba, estefelé pedig vissza. Jellegzetes gágogásukat itthon is, a városban is hallom. December második felében és az ünnepek alatt gyakran előfordult, hogy a hangjukat már egészen közelről lehetett hallani, de látni a ködben még semmit. Aztán egyszerre kibontakoztak a ködből, s egészen alacsonyan húztak el felettünk. Kísérteties volt.

Új madarak a kerben

Cudar a hideg, havas a táj már karácsony másnapja óta, s jól tudom, a madaraknak ez nem igazán kedvező időjárás. Mégis, önző és eléggé el nem ítélhető módon, de élvezettel figyelem, ahogyan az etetőkön nyüzsögnek a madarak, s olyanokat is idecsal a szükség, amilyenek eddig elkerülték a kertünket. A törzsvendég mezei verebek (alias verébhorda), balkáni gerlék, széncinegék (2011-ben az év madarai!), kék cinegék, nagy fakopáncsok, vörösbegyek, feketerigók és zöldikék mellet pár napja erdei és fenyőpintyek is megjelentek, de az igazi csoda ma ért: egy szajkópár próbálta bepréselni magát az álló etetőbe, s miután nem sikerült nekik, a hóról szedegették fel a magokat.

Emlékszem, mekkora élmény volt, amikor először sikerült távcsővel meglesnem szajkót a kiserdőben, s most itt voltak a kertben! Amellett, hogy gyönyörködtem bennük a meleg szobából, tényleg aggódni kezdtem. Ha már ők is az etetőkre szorulnak, akkor ideje lenne egy kis enyhülésnek.

Cinkék a tavaszból

Kicsit már távolabbi az élmény, de a lényeg, hogy a rozsdás vascsőben megint fészkeltek cinkék. Egy egész órát ültem lesben, s nem sikerült ezeknél jobb képeket készítenem. Valószínűleg az igazi természetfotósok nem egy órácskát ücsörögnek, nem kézben szorongatott kis digitális géppel, de amíg nem leszek profi természetfotós, be kell érnem ezekkel a képekkel.

Zöld küllő a kertben

A zöld küllőt még a kerékpárosok sem téveszthetik össze a zöld küllővel, mert ez egy madár, ami tegnap már másodjára fordult meg a kertünkben, és teljesen izgalomba hozott, merthogy ilyen madarat még nem láttam, főleg nem a mi kertünkben. Amikor először rászállt az azóta már kivágott kiszáradt barackfára (mellesleg a madarak nagyon szerették azt a beteg fát), el nem tudtam képzelni, mi lehet az. Aztán a fűben eszegetett hosszasan, mint tegnap is. Azt sejtettem, hogy valami harkályféle, mert pontosan azzal a mozdulattal "kopogtatta" a füvet/földet, mint a fakopács a faágakat, ill. múltkor éppen a fa villanyoszlopot. Tegnap aztán elővettem a Madárbarát kert c. kis könyvemet, s megtaláltam őt, a zöld küllőt (Picus viridis), ami zöldes színű, nagy termetű harkály, farkcsíkja sárgás, sapkája piros. Pontosan ilyen volt.

Zöld küllő a Wikipédián

Zöld küllő a Brehm-ben

Mindenféle harkály

Tél és madarak

Ahogy elkezd világosodni, megjelennek a madarak is. Még ugyan csendesek a hajnalok, azaz nem kezdődött el a nászidőszak, s nem zeng madárdaltól a környék, de már érződik, hogy elkezdődött valami, olykor egy-egy trilla is felhangzik, lassan-lassan mintha közeledne a tavasz, pedig hó fedi a kertet. Amikor indulunk dolgozni 7 óra körül, már javában lakmároznak az etetőkön, de az igazi műsör később kezdődik. Ma 9-re jöttem, s gyakorlatilag fél kilencig lesben álltam. Hosszú idő után újra vörösbegyet láttam a tujában, kiragyogott a fáradt zöld levelek közül. A faggyúgolyón kékcinege csimpaszkodott, eddig nem is láttam még nálunk.
A széncinegék csapatban fogyasztották az idei csemegét, ezek a magok is hálóban vannak, de nem faggyúban, hanem csak magukban, ráadásul állítólag valamiféle ízesítéssel. Buknak rá, gyakorlatilag sorban állnak érte. A bodzabokor azon ágán lóg, amelyik az orgona felé nyúlik. Egy a bodzáról rászáll, csippent, átrepül az orgonára, majd onnan vissza a bodzára. A következő ugyanígy - szépen haladnak körbe. Ma reggel az utcai etető körül is nagy volt a cinegenyüzsi, sőt, még a fagyalban is keresgéltek. A nagy meglepetést a csízcsapat okozta. Sohasem tudom megkülönböztetni messziről a csízeket és a zöldikéket, most viszont a lepotyogott vadszőlőből csemegéző csízek közé beszállt a zöldike - nagyobb náluk, és persze homogénebb a tollazata. A csízcsapat aztán átröppent a tujákra, s a tujamagokat fogyasztották. A verebek mostanában nem lepik az etetőt, vagy csak én nem látom őket, mert itt vannak a kertben, a hangukat hallom. Az kis ökörszem is megvan, én nem találkoztam vele, de a család már igen.

Most kell megfigyelnem őket, mert ha elolvad a hó, kevesebbet és kevesebben jönnek, aztán meg a lombok miatt nem fogom látni őket.

Újra madárlesen

Itt a tél, lehullott a lomb, végre újra tudok leselkedni. :) Annál is inkább, mert az idén sokkal több madárka van a ház körül, mint az elmúlt években. Már szeptemberben feltüntek a széncinegék - nagy örömömre, mert szinte lemondtam róluk: idén tavasszal még csak nem is fészkelt a kertben egy pár sem, pedig az elmúlt években a vascső rendszeres fészkelési helyük volt. Node most itt vannak, a tiszafán, az öreg meggyfán és a tujákban tanyáznak, s a madáretetőt is használják végre valahára, kedvemre gyönyörködhetem bennük. A feketerigó továbbra is a vadszőlőre, a tujára és a tiszafára jár rá, a verebek lepik a hátsó madáretetőt. A legvégére hagytam a nagy meglepetést. Olyan madárka is megjelent idén télen, aki eddig még soha: vörösbegy van a kertben. Nem akartam hinni a szememnek, amikor először megláttam. Lényeg, hogy megint van mit néznem!

Balatonszéplaki madarak

Némi csalódás, s nyilván csak nekem újdonság, hogy a lombok között alig lehet észrevenni a madarakat. Azt hittem, hogy na majd most a nyáron jót leselkedem, de annyira nem - hallani hallottam őket, de látni nem annyit, amennyit szerettem volna.

Azért volt, amiket nem lehetett nem észrevenni: a dolmányos varjúkat. Hihetetlen, hogy egész nap hallatták a hangukat, s ezzel őszi hangulatot csempésztek a legmelegebb júliusba. Az egyik fenyőfa tetején tanyáztak, s onnan indultak kisebb nagyobb útjukra. Szívemnek sokkal kedvesebb volt a sárgarigó hangja. Őket csak párszor sikerült távcsővégre kapnom, akkor is jó messziről. A zöldikék a szomszéd előtti nyárfán daloltak folyamatosan, s olykor szépen be is pózoltak, úgyhogy gyönyörködhettem bennük.

Testközelből találkoztam viszont barázdabillegetővel a parton, csuszkával, cinegével, rozsdafarkúval, fakopánccsal, feketerigóval, tengeliccel, csízzel, fenyőrigóval a kertben, őket páholyból, a teraszról figyelhettem meg. Fotózni viszont nem tudtam. Állvány és sokkal sokkal több türelem kellett volna, mint amire képes voltam. De azért nagyon jó volt, különösen így, szeptember 1-jén visszatekintve a boldogságos nyárra.

Mindenféle madárságok

Úgy nézem, két fiókája van a Vadkerti téri gólyapárnak, két kis fejecskét látok kikandikálni a fészekből. Amikor szakadó esőben tartottunk haza Vésztőről, az egyik szülő ott állt felettük, s a szárnyát széttartva próbálta védeni őket. Vésztőn is lakottak a szokott fészkek, de mintha több fiókát láttam volna, mint nálunk. Tavaly az egyik Vadkerti téri kicsi gólya elpusztult, végül csak egyet tudtak felnevelni.
Kaptam Encitől madárhangokat! Aranyos, mert reggel, este, munkába menet és jövet, szóval bármikor, amikor madárhangot hall, az eszébe jutok. Az a ciki, hogy ránézésre ugyan elég sok madárkát felismerek, de a hangjukat nem mindegyiknek, úgyhogy amikor Enci várakozásteljesen nézett rám, hogy na, mik ezek, hát nem tudtam megmondani.
Vésztőn a temető előtti parkolóban fecskék cikáztak egészen alacsonyan (délutánra meg is jött az eső), a barázdabillegetők meg komótosan billegették magukat. A fecske suhant vagy tíz centire a földtől, billegő billegetőnél felkapta a szárnyát, majd újra visszacsapott a 10 centire. Hihetetlen, micsoda akrobaták, hosszú percekig el tudom nézni, ahogyan cikáznak.
A múlt héten az Aradi vértanúk terén szürke légykapót láttunk. Kb. most láttam először, és most is a belvárosban. Hm.

Mai szuper madárélmények

Érdekes volt a mai nap:

- Először láttam a kertünkben erdei pintyet, számomra ez igazi különlegesség volt. Először a szokatlan hangra figyeltem fel, aztán sikerült észrevennem a meggyfán a gyönyörű kismadarat. Nap közben még többször hallottam, remélem, marad még egy darabig, s jobban meg tudom figyelni.

- Találkoztam a Vadkerti téri hím gólyával és nem volt nálam fényképezőgép! Ettől kicsit kiakadtam, mert mindig cipelem magammal, de most a távcsővel együtt soknak tűnt, ezért itthon maradt. A Tiszatöltésen bicikliztem, amikor egyszer csak balra nézve a hullámtérben, a töltés aljában, még az erdősáv előtti füves területen, max. 15 méterre tőlem ott sétálgatott, emelgette a lábát, figyelte maga előtt a füvet a kifejlett tökéletes hím gólya. Szabályosan pózolt és nem volt nálam a gép! Visszafelé is találkoztunk, de tőlem messzebb, a töltés másik oldalán, közelebb a városhoz sétálgatott. A távcsővel követtem, amikor felszállt, aztán leereszkedett az út menti réges régi száraz trágyadomb tetejére, a csőrébe vett egy nyaláb szalmát, majd elrepült a Vadkerti tér irányába. Úgy látszik, még nem tökéletes a fészek, pedig lentről úgy tűnik, mintha már kotlana a tojó.

- Hazafelé még egy tengelicet is meg tudtam egészen közelről figyelni egy fenyő ágán. Nagyon szeretem ezt a kismadarat, tavaly egy pár rendszeresen látogatta a kertet, de az idén még nem jöttek.

- A kertben seregélyek legelnek együtt a verebekkel.