Gerleharc

Én nem értem ezeket a vadgalambokat (balkáni gerle, Streptopelia decaocto)! Hogy nem haltak ezek még ki? Ez a kérdés már gyerekkoromban megfogalmazódott bennem, amikor a negyedik emeletünkig felnyúló akácon raktak fészket, és én az ablakból nézve rettegtem, hogy nehogy kipottyanjon a tojás/fióka a hevenyészett, pár vacakból (még csak nem is feltétlenül ágakból) rakott fészekből. Az utóbbi években a téli etető körüli ténykedésüket figyelem, s szörnyülködöm. A verebek - akik rendkívül összetartó népség - a függő etetőből szórják ki a magokat a földön lévőknek, akik kényelmesen lakmároznak. Ezzel az akcióval a gerlék (és az erdei pinty, a zöldike, a vörösbegy stb.) is jól járnak, ott van a terített asztal. Ezek azonban, ahelyett, hogy élveznék és kihasználnák a helyzetet (merthogy amúgy ők a nagy testük miatt nem tudnának a függő etetőből enni), azzal vannak elfoglalva, hogy egymást hajkurásszák el az "asztaltól". Az itatónál télen-nyáron megy ez a műsor. Hát normálisak ezek?